• Üdvözlünk megújult weboldalunkon! Látogass el mérkőzéseinkre és szurkolj nekünk! Kövess bennünket facebookon is!
  • Szeretnél sportolni? Érdekel a kézilabda? Szeretnéd kipróbálni magad? Itt a lehetőség, jelentkezz!
  • Várjuk minden kézilabdát szerető lány jelentkezését csapatainkba. Részletek: lodieszter@szegedkkse.hu

Bemutatkozunk: Csoknyai Nóra
Február 21, 2019

Új sorozatot indítunk, amiben minden héten bemutatunk egy játékosunkat és edzőnket a felnőttcsapatból. Elsőként Csoknyai Nórát ismerhetitek meg, egy kicsit jobban és úgy, mint ahogy eddig nem.  A csapattól segítséget is kértünk, ők mondják meg ki legyen a következő szereplője a sorozatnak és egy kérdést is feltehetnek neki. Az első részben, a sorozat utolsó szereplője, Vojkovics Gyula kérdezett Csoknyai Nóritól.

Nóra 1994 augusztus 4-én született,  édesapja Csoknyai István, a Veszprémmel sokszoros magyar bajnok,  170-szeres magyar válogatott kézilabdázó., jelenleg a magyar válogatott szövetségi kapitánya és a Balatonfüred vezetőedzője. Az alma nem esett messze a fájától, így Nóri is a kézilabda mellett kötött ki, pályafutását Veszprémben kezdte, majd Győrben, Kecskeméten játszott, tavaly a KSZSE játékosa volt. Innen igazolt csapatunkhoz a szezon előtt. Három meccsen pályára lépett a magyar válogatottban, ezeken a meccseken 2 gólt szerzett. A most futó bajnokságban 10 mérkőzésen lépett pályára és 10 gól szerezett, a Magyar Kupában 1 találkozón 1 gól került a neve mellé. 

- Tolmácsolnám Vojkovics Gyula kérdést: kapna tőled behívót a válogatottba? Arra kért, hogy indokold is a döntésedet.
- Természetesen ha én lennék a kapitány, azonnal küldeném a  meghívót. Hogy mindenki értse ezt a felvetést: Gyula az edzősködés mellett játszik is és amikor apukámék kihirdették a válogatott-keretet, akkor megjegyezte, hogy nem érti miért nincs ott a neve. Természetesen ezt senki ne vegye komolyan, de azt biztosan állítom, ha én lennék a kapitány, menne a behívó. És hogy miért? Gyula lehetne az a vezér, aki egy erős válogatottal csodákra lenne képes.

-  Ha már szóba került édesapád kezdjük mi is itt. Csoknyai István igazi klublegenda Veszprémben. Hogy élted ezt meg?
- Nekem természetes volt, hogy apukám Veszprémben kézilabdázik és sokszoros magyar bajnok. Egészen kicsi koromtól ott voltunk a meccsein, így egyáltalán nem volt furcsa.

- Ezek alapján egyértelmű volt, hogy kézilabdázó leszel?
- Kötelező nem volt, de ugye jártunk apukám meccseire és megtetszett. Anyukám például inkább a röplabda felé terelgetett volna, de bennem egyértelmű volt, hogy a kézilabdázni kezdjek.

- Milyen célokkal vágtál bele?
- Fiatalon szerintem természetese, hogy mindenki válogatott szeretne lenni vagy éppen a legjobb a csapatban játszana. De ahogy idősebb lettem, egyre fontosabb lett a tanulás, az is hasonlóan fontos cél volt, hogy egy diplomát szerezzek. Ez most remélem meg is lesz, fél évem van még Szegeden a rekreáció szakon. Szóval mindig fontos volt a sport mellett a tanulás és ez így alakult, így fért össze. Mindent becsülettel megcsinálok amit kell, de nem vagyok törtető típus. Több edzőm is azt mondta, hogy túl "jó lány" vagyok ahhoz, hogy nagyon jó kézilabdázó legyek.

- Simán össze tudod egyeztetni a tanulást a kézilabdával?
- Nem okoz gondot. Szerencsére a csapatnál elfogadják, ha a tanulás miatt nem tudok elmenni egy-egy edzésre, én pedig próbálom úgy rendezni az iskolai dolgaimat, hogy a lehető legkevesebbet mulasszak. 

- Rövidtávú cél a csapatnál, hogy kiharcoljátok az élvonalba jutást- ez akár másfél év múlva össze is jöhet. Akkor is össze tudod majd egyeztetni a sportot és az életed?
- Addigra meglesz a diplomám, így biztosan több időm lesz. Úgy gondolom, hogy nem lehet probléma ezt összeegyeztetni. A jövő csapata a miénk, ez látszik az idei teljesítményünkön is és kiemelten az utolsó, Vasas elleni meccsen, hogy egyre jobbak vagyunk. Nagyon sok lehetőség van még bennünk.

- Belaktad Szegedet amióta itt élsz?
- Nem okozott gondot. Az első perctől kezdve jól éreztem magam, az előző csapatomnál, a KSZSE-nél is sok barátom lett, most is nagyon jó közösségben vagyok, úgyhogy igazán jól érzem magam a városban.

- Édesapád miatt a Veszprémnek szurkoltál, most meg ugye barátod, Bánhidi Bence miatt és mint szegedi játékosnak is illik a MOL Pick Szegednek szurkolnod. Nem furcsa?
- Akkor apukámnak szurkoltam és így a Veszprémnek, most meg ugye a Szegednek, mert Bence ott játszik. Persze figyelem a veszprémiek eredményeit is, a Bajnokok ligájában szurkolok nekik, de ugye édesapám miatt a Balatonfüred eredményeit is követem és nekik is szurkolok. 

- Néhány hete, amikor itt játszott a Balatonfüred, a lefújás után odamentél az addig ezer fokon égő füredi edzőhöz, adtál neki egy puszit és hirtelen édesapa lett belőle. 
- Nagyon vártam, hogy vége legyen a meccsnek. Beszélünk mindennap, anyukámmal és apukámmal is, de találkozni ugye kevesebbet találkozunk, mint korábban. Neki sem könnyű, hogy messzebb vagyok tőle, de tudja, hogy Bence is vigyáz rám. Nem egyszer előbb hívja őt telefonon, hogy mi újság velünk, hogy vagyunk.

- A világbajnokságon duplán szurkolhattál a magyar válogatottnak.
- Volt miért izgulnom. Apukámért egy picit mindig jobban izgultam, mert nem csak rajta múlik, hogy nyernek vagy sem, ott a csapat teljesítmény is fontos, Bence pedig egy fontos láncszem a gépezetben, így ha ő jól játszik, akkor sokat segíthet a csapatnak.

- Otthon előkerül a kézilabda?
- Mindig téma nálunk. Nem is hiszem elkerülhető lenne, de ez is olyan, hogy így szoktuk meg. Ráadásul a karácsonyi időszakban ugye a válogatott felkészülése is elkezdődött, apu és Bence miatt természetesen ez is téma volt.

Csoknyai Nóri Maláti Dórának passzolt, így jövő héten őt ismerhetitek meg közelebbről!